brassai bruno

Brúnó születése – Villám szülés, izgalmakkal

Bár ez egy divat blog, de tudom, hogy sokatokat érdekel, ezért megosztom veletek a kisfiam születésének történetét. Talán minden szülés előtt álló szívesen olvassa, hiszen sokan félnek a szüléstől. Az én példám jól szemlélteti, hogy az első szülés is lehet nagyon gyors. Nem feltétlenül jár 8-10 órás vajúdással.

 

A kezdetektől fogva nagyon könnyű terhességem volt. Szerencsére nem voltak reggeli rosszulléteim, hangulatingadozásaim és egyéb kellemetlen terhes tüneteim sem. Végig nagyon energikus és aktív voltam. Nem jött rám sok plusz kiló sem, pedig nem figyeltem oda az étkezésemre (úgy étkeztem mint máskor).

38 hetes terhes pocak kismama

Az orvosom 2019 december 2-re jósolta Brúnó érkezését és természetes úton történő szülésre készültünk. Én hiszek abban, hogy a természet úgy alkotott meg minket, hogy a szülésnek ez a normális biológiai útja. Úgy gondoltam ez a legjobb a babának és nekem is. Szerettem volna megélni ezt a teljes folyamatot.

 

2019 november 28-án reggel arra ébredtem, hogy valami kis fura érzés van a pocakomban. Olyan amit eddig még nem éreztem. Fájásnak ezt nem nevezném. Megreggeliztünk a férjemmel és még kicsit lepihentem.

Úgy 10 óra körül, Attila elment itthonról, én meg úgy gondoltam beülök egy kád meleg vízbe. A szülésfelkészítőn azt javasolták, hogy ha nem vagyunk benne biztosak mit érzünk, fürdőzzünk egyet. A meleg víz hatására vagy elmúlik az érzés, vagy felerősödik.

Hát az én esetemben ez brutálisan hatott. Néhány perc elteltével a fura hasi érzéseimből 2 perces határozott fájások lettek. Komoly erőfeszítésbe telt kimásznom a kádból. Ennél a pontnál már egyértelműen éreztem, hogy Brúnó úgy gondolta nem várja meg a december másodikát.

Gyorsan hívtam Attilát, hogy siessen haza, mert megyünk szülni. Ő először nem vett komolyan. De mire hazaért látta, hogy itt komoly a helyzet.

Én addigra már az ajtóban vártam, minden csomaggal. És a kismamatornán megtanult légzéssel próbáltam enyhíteni a fájdalmon.

Úton a kórház felé már a magzatvíz nagy része is elfolyt. Olyan hamar történt minden, hogy attól féltem a kocsiban fogok megszülni!

Beértünk a szülészetre. Az már egy megváltás volt.

Ott gyorsan meg is állapították, hogy tényleg nagyon előrehaladott állapotban vagyok, így irány gyorsan a szülőszoba. Szerencsére az orvosom is épp bent volt és délben megkezdtük a kitolást. Itt adódtak nehézségeink, ugyanis kiderült, hogy keskeny a csípőm és Brúnó feje nem fér be a szülőcsatornába.

Az orvosom azt javasolta, hogy várjunk, folytassuk a kitolást és majd a feje “ki fog csúcsosodni”. Ez nem hangzott túl jól. De végül másfél órán át folyamatos fájások közepette eljutottunk addig a pontig, hogy vagy minden erőfeszítéssel megszülöm vagy császármetszés lesz, mert nincs értelme tovább várni.

Mi az előbbi mellett döntöttünk. Mindenki rákészült, Attila és a szülésznő támogattak, az orvosom belekönyökölt a hasamba én meg tiszta erőből nyomtam. Komolyan mondom olyan érzés volt, mintha hastájékon az összes csontom egyszerre akarna eltörni. Iszonyatos feszülést éreztem, de mondták, hogy megindult a baba kifele. Ez adott szerencsére annyi erőt, hogy a következő kitolással sikerüljön világra hoznom. Ez az utolsó 5 perc, tényleg iszonyatos fájdalommal járt. De aztán nagyon megkönnyebbültem.

Ekkor jött a második meglepetés. Sajnos Attila nem vághatta el a köldökzsinórt, mert kiderült, hogy túl rövid. (Ez egy ultrahangon se derült ki.) Így a mellkasomra is csak a köldökzsinór elvágása után tudták rátenni.

Miután ellátták a babát és lefürdették kaptunk 2 óra aranyórát hármasban. Ez hihetetlenül jó érzés volt!

Sosem gondoltam volna, hogy 4 óra alatt sikerül világra hoznom Brúnót. Én hosszú szülésre voltam felkészülve. Persze egy cseppet sem bánom, hogy így alakult. Mindketten jól vagyunk. Hihetetlenül jó érzés, hogy Attila végig támogatott. Simogatta a fejem, fogta a kezem és biztatott, hogy végig tudjam csinálni. Számomra ez így volt tökéletes. Ez a kis manócska megért minden fájdalmat és fáradtságot. Hatalmas boldogság ő az életünkben!

 

 

Összeírtam pár dolgot ami nekem bevált a szüléssel kapcsolatban és minden szülés előtt állónak javaslok:

  • Ne menjetek egyedül szülni. Velem a férjem végig bent volt. De mehet veletek édesanyátok vagy egy közeli rokonotok, barátnőtök is. Nemcsak a lelki támogatás miatt tartom fontosnak, hanem a szülésnek egy bizonyos pontján túl már a szülő nő egy más tudatállapotban van. Nem árt ilyenkor valaki aki hideg fejjel tud dönteni, gondolkozni, konzultálni az orvossal.
  • Járjatok szülésfelkészítő tanfolyamra. Rengeteg hasznos dolgot tanultam ott és sokkal jobb előre felkészülni bizonyos dolgokra.
  • Ha van lehetőség rá menjetek szülőszoba bejárásra. Engem nagyon megnyugtatott, hogy már előre tudtam hova fogok kerülni szüléskor. Milyen vajúdási lehetőségek vannak. Hogy néznek ki a szülőszobák stb.
  • Gyakoroljátok a szülést segítő légzéstechnikákat. Nekem sokat segítettek.
  • Igyatok minél több vizet szülés alatt. Én sajnos teljesen megfeledkeztem róla, és utána nagyon gyenge voltam.
  • Ne keressetek rá Google-ön a választott orvosotokra. Szerintem mindenkiről találni negatív dolgot és ezzel csak kételyt ébresztetek magatokban. Sokkal jobb úgy szülni menni, hogy bíztok a választott szülészetekben.

 

Puszi,

Dorka

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s